Le sem tagadhatnám, hogy vidéki lány vagyok. Sokszor használok olyan szavakat, amiket otthonról, a Mezőföldről hoztam. Néha azt mondom, hogy böcöllérez, ha valakit botladozni látok. Aztán azt is szoktam mondani, hogy bónás, ha valaki nincs jó passzban. A menekülést meg olykor pitlikülésnek mondom. Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy amikor ezeket a szavakat használom, holt nyelven beszélek. Megbántott. Nekem ezek az igazán élő szavak. A legtöbbet a nagymamámtól és az édesanyámtól tanultam. És sosem tagadnám le, hogy vidéki lány vagyok.

Tizennyolc évesen kezdtem el újságírást tanulni, és ha a szívemre teszem a kezem, azt kell mondanom, a mai napig tartogat tanulnivalókat ez a szakma, de ezt egyáltalán nem bánom. Büszke vagyok rá, hogy soha nem sajnáltam az időt a tanulásra, és hálás vagyok azért, hogy volt is rá lehetőségem.

A Szerelemhely azért született meg, mert szerettem volna valóra váltani a legnagyobb álmom: létrehozni egy műsort teljesen önállóan. Egy olyan műsort, ami az én zsinórmértékem szerint értéket közvetít. Csodás helyeket, nagyszerű embereket mutathatok be úgy, hogy vidéki lányként – vidéken dolgozom. Legalább ezeken a napokon.